Címkék
A mitokondriális ősanya, Automata robotok, Az almacsutka nem szemét, Ennek így jónak kell lenni, Hegyre fel, Kár hogy nem szeretlek, Megszeretjük egymást?, Mi van Évával?
Megszeretjük egymást?
Viktor egy hét múlva a telefonban lassan srófol újabb találkozóra. Húzódozom, bár imponál, hogy ilyen messziről is hajlandó eljárogatni hozzám. Következő héten úgyis Budapesten van dolga, plusz extra leszek, kellemest a hasznossal összehozva.
Második találka
Visegrádi várjátékok, a meleg nyári napon Viktor a lelátón a tömegben olvadoz. A maskarába öltözött középkori lovagok csatája nem hoz lázba, fa tövébe heveredve a forgatagot meg a csattogós lepkét rángató gyerekeket vizslatom.
Harmadik találka
A következő héten Sárvár az úticélom. Ismerős a környék, korábban jártam üzletkötőként a vidékre. Körbevezet, csodálom a várost, Szigetvárat is látogatjuk. A teraszon borozunk, hozzá házi sonkát falunk. Ebédre konyhába vetem magam, főzök, mint egy rendes maca.
Ennek így jónak kell lenni!
Este Viktor nem lacafacázik, hipp, hopp ágyamba mászik. Semmi fakszni, felesleges kényeztetés, mondogatja, ennek igy jónak kell lenni! A szerelem csak nem nyíladozik, se borzongás se szenvedély, automata robotok ölelkeznek így.
A kocsi gyönyörű, meg a biztonságos lóerők, a házak szépek és impozánsak az üzletek is csábítanak. Ja, ha minden stimmelne, akkor a tündérmese lenne! Baráti intelem. Türemesen várjak, mi lesz belőle?!
Szenvedély szikrái nem sisteregnek
Az arborétum fái alatt kéz a kézben sétálunk, aztán este barátokkal partizunk. A vállalkozótárs mediterrán udvarházában összegyűlt haverok feleségestül mulatnak hajnalig. Töltik sorban a finomabbnál finomabb borokat, közben jelentőségteljesen felém pillognak. Figyelik, vajon miféle vagyok, értek-e a borokhoz? Kóstolok és próbálom megfogalmazni a zamatokat, ha sikerül tapsolnak. A három nap gyorsan elillan, másnap vegyes érzelmekkel autózom haza.
Másnap utóhang nélkül rám ereszkedik a csönd. A telefon nem csöng jóéjszakát puszit. Továbbra is magam a hétköznapokban, nem ezt akartam. Szükséglet tűzoltása, vak remények, kapcsolódásnak itt nyoma sincsen.
Negyedik találka
Meglepődöm, amikor Viktor két hét múlva ismét a telefonban. Hatodik érzékem súgja, hagyd a francba!
De, ajánlattal áll elő. Svájcba utazik, lennék-e kisérője? Egy hét, micsoda lehetőség?! Ezt ki ne hagyd, súgja kánonban a baráti csapat. Őrült pakolás, készülődes. Vonattal Sárvárra, onnan vele meg a két kuncsaftjával indulunk a hegyek országába.
Az almacsutka nem szemét
Utitársként arról morfondírozom, talán mégis valami közeledésféle az újabb alkalom.
Naponta csillagtúra, fel a svájci alpokba. A tehenek körül, az úton mindenütt tisztaság, az almacsutkát szégyenkezve dobnám ki a kocsi ablakán.
Az értelmiségi paraszttól sajtot veszünk, közben a hölgyet kérdezem a pásztoréletről. Fél évet a legelőn tölt, távol a nyüzsgésétől. Mig a városban dolgozik az állatok a téli szálláshelyükön kérődznek a begyűjtött eledelen. Viktort zavarja, hogy nem érti mit beszélünk, így abbahagyom.
A mitokondriális ősanya
Másnap Luzern főutcáján sétálva, mellettünk egy pár fekete afrikai srác halad. Viktor gondolkodva említi, ugye milyen érdekes, hogy az egyik ember fehér, vannak sárgák és feketék? Erre elmondom tudomány legújabb gondolatát, az afrikai Évát, a mitokondriális ősanyát.
Megáll az utca közepén, haragosan rám nézve ennyit mond: Aha, aztán mi hasznod belőle, hogy te ilyeket olvasgatsz?
A vallomás
Este pohár borral a kezünkben a lampionokkal díszített tóparton egy padra ülünk le. Miközben a közeli szállodákból andalító zene szól a nyaralók a sétányon nyüzsögnek, a jólöltözött éjszakát parfüm illata lengi be. Körülöttünk arany csillog, színek, bódit a romantika. Viktor váratlanul kiböki: Kár, hogy nem szeretlek, mert különben olyan normális nő vagy!