Címkék
A piros autó, A szőlődombok között, Balatonra utazunk, Bőrszerkós dominák, Háztűznező, Hirdetés a Nők Lapjában, Késbemutató, Kövek keletkezese, Mandulák a kosárban, Repül a tepsi
Háztűznézőben
Verőfényes délelőtt a harmincas években épült nyaralókkal tarkított kisváros állomására érkezem. Fehér blúzomat szokott rutinnal igazgatom, akár a randevúk alkalmaikon. Ez nem az, de! Napszemüvegem mögé bújva tekintetemmel keresem, itt vár-e?
Világos lenvászonban, szemével játszó, kék ingeben peronon vár és mohón figyel. Úgy örülök neked, mondja. Kedves ismerős, nézegetem, férfiassága fantáziámat régen nem ostromolta a nyálgyöngyök beszéd közben fel-le ugráltak szája sarkában. Hallgatom az elmúlt évek eseményeiről szőtt beszámolót, közben a hatalmas fák árnyékában sétálunk a házhoz.
Büszke, kihúzott derékkal gardíroz a házban, ami szép tágas. Emeleti szobában ásványgyűjtemény előtt megállunk. Akkurátusan csomagolja dobozból köveit, hatalmasra nyitott szemével mindegyiket dédelgeti. Miközben történetüket elmeséli, a sok info csak úgy darazsal fejemben. Megragadom, és fényhez emelem majd ruhámba törölgetem a szebbeket, a lapokon a fénytörést nézegetem. Áron parancsolóan kiáltja. Ezt nem szabad, tedd le! Ne fogdosd, még leejted! Fülön csípett gyerekként, megszégyenülve rakom őket helyükre.
Piroska befőttekkel szendereg
Megyünk rendületlen, nappali, konyha étkező, cipel tovább, a szuterénba lefele, ahol csillogóra suvickolt piros kocsi ásítozik a befőttekkel megrakott stelázsi mellett.
Vágyai matchboxa itt pihen, csak kivételes alkalmakkor járatja meg. Nagybevásárlás és ünnepnap, mint régi lányok szép ruhájuk, fagylaltos vasárnap a promenádon. Piros?! Neked? A házban ratio compact minden, se szín se csicsa, a tüzes kis csoda sehogy sem illik az alagsorba!
Kés és mandula
Háztűznézés után vágódom a konyhába, éhes vagyok. Töltött dagadót csinálunk, ha el nem szúrom. Áron pálinkát tölt. Nem, hárítom, csak bort iszom. Az étkező fiókját kitárva mutogatja különleges késeit. Mért gondolják a férfiak hogy a nőket ez érdekli? A pengék széle és hossza tekintetében kerekített kiselőadás nem köt le, inkább az étkezőasztal melletti hatalmas kosár pucolt mandulával szemezek. Vehetek, kérdezem? Belemarkolva indulok ki a konyhába, hogy végre elkészítsem az ebédet.
Tanár úr beír az ellenőrzőmbe
Balaton közel a csöpp telek. Jövő héten megyek, gyere velem! Invitál kedveskedve. A vizet, a szőlődombokat imádom, ez lehetne akár egyik közös pontunk, de jó! Míg ő fröccsözik, a tölteléket nyomkodom a hús bendőjébe vadul, gyorsan összefogom és már repítem a sütőbe haladéktalanul.
Hirtelen mögöttem terem és rám kiált, ezt még egyszer ne csináld! Morog mérgesen fülembe, majd vörös fejjel hajolgat a gázsütőbe. A tepsit kiveszi, majd látványosan behelyezi, demonstrálva, hogy szépen, beemelve tegyem a rácsra. Az alja nem csúszhat meg! Nocsak, különben belefirkantasz az ellenőrzőmbe? A tűzhely negyven forintos, pláne nem aranyozott. Nevetve adom át a terepet, csináld, ahogy akarod! Átvágtatva az étkezőbe újra a tálcán lévő mandulába markolok. Jaj, hát nem úgy gondolta, meg ne haragudjak! Újabb pohár borral engesztel.
Hirdetés a Nők Lapjában
Ebéd után, mosolyogva jön a szobából, egy köteg borítékkal markában. Na, mik ezek?
A paksamétán a szemem, nem értem, mit akar ezekkel. Egy éve, hogy az újságban a társkereső rovatban hirdettem, mondja és te is válaszoltál a levelemre!
Már legalább egy éve, hogy írtam egy mérnök hirdetésére. Mutasd csak, meredek a levélre, a fotón világos-vörös hajjal feszítek a templom tövében. Na, de ilyet, kissé fura ez az eset, hogy pont neked! Miért nem válaszoltál? Kérdezgetem. Nem tudom, nem ismertelek meg, annyira megváltoztál.
Irány a Balaton
Baráti hétvégére Áronnal a Balatonra utazunk, az állomáson felkapja tatyómat, gyere, indulás előtt még kávézunk. Az étkezőasztalon tepsiben rácsos sütemény, csak nem te csináltad? Sütit nem kérek, de szememmel a mandulás kosarat keresem. Egy árva szemnek nyoma sincsen. Csak nem eladtad? Kérdezem. Elraktam. Nem lehet megenni egy hét alatt! A válasz némiképp elgondolkodtat.
Szűk kebel…
A saját termésem, úgy a szívemhez nőtt. Inkább veszek neked a Lehelen legközelebb. Szabadkozik és kihoz a speizból egy kis tálkával. Köszönöm, de már elment az étvágyam!
Szótlanul piroskával suhanunk a tájra meredve folyton a hülye mandula ügyön csavarog gondolatom. A tóhoz érve kiállunk a szirtre. Feltárul a csodás szürkéskék víz, imádom a szagát és színeit! Boxerkutya természetem lenyomva nevetek: Barátocskám, ejnye-bejnye, kicsiny farok, szűk kebel!
Bőrszerkós dominák
Szőlődombi mini présházban nászágy a szobában. Előtte állva morfondírozok, vajon, hogyan alszunk majd? Kizárólag barátságra, nem fizikai kontaktra gondoltam. Zavaromat vágva, ültet az ágyra, tőlem igazán nem kell tartanod, mondja és a könyvespolcról elém rak egy újságot. egy olyan…újságot, ahol bőrszerkós nőcik férfiakat nógatnak ostorral. Meglepődve kiáltom, de, tanár úr kérem, én ezt neem akarom!