Címkék

, , , , , , , ,

“Valaki kell nekem is…”

Az esély, hogy végre révbeértem már a küszöbön könyököl.  “Valaki kell nekem is, aki csak az enyém” dúdolgatom közben lázasan a randevúra készülök. Égi szférámból a telefon csörömpölve ránt vissza a valóságba. Az órán még csak fél tizenegy. A számot nézem, Ő az. Talán, már megérkezett?
-Szia, bocsánat, de most ébredtem fel, nem tudok menni. Mondja Tamás a telefonba.

Hang a szóval bennragad, a szoba egyszerre őrült táncra kap, forogni kezd körbe-körbe…Állj! Kiáltom, talpig csicsázva, fodrász, szolárium, festékrétegek arcomon, harminc ruha a kanapéra szétdobálva, a tükörben egy szomorú Clown arca, szájam groteszk grimaszba kámpicsorodva. Pár perc múlva már a gyerek Auguszt püföli magát földhöz bennem. Hiszen én pontos vagyok, ő be sem állítja a vekkert, ha velem találkozik?
Rögtön analizálok, jönnek a vadabbnál, vadabb elgondolások, lehet, hogy több nővel? Talán inkább mással randizik… Köszönöm, ennyi elég! Szélsebesen röpítem elutasító esemesem. Jön is a bocsánat, hogy kaphatna-e még esélyt nálam?
Telefon fel, kupaktanács, Mariettával döntünk, még egy esély mindenkinek jár.

Másnap havas úton gurulok a benzinkútra. A lehúzódó fehér Suzukiból egy magas, ősz szakállas férfi ugrik elém. Szemei, ahogy a képen, gyönyörű világoskéken ragyognak. Bemutatkozom, nyújtom kezem, amit Tamás elkap, majd hirtelen mozdulattal magához húzva megölel.

Zavarban van, látom rajta, nagyokat pillogva szemeit egyre csak lesüti, szótlanul mosolyog. Meglepődve a szakállas bozonton, a váratlan közelség első blikkre egy kicsit megzavar.
– Igyunk kávét? Kérdi miközben a benzínkút felé pillant. Kösz, nem, így az autójába ülünk le, ahol izgatottan szippantom bőrének szagát, se parfüm, se dezodor rajta, keveréke saját esszenciájának.

Olyan társkeresőt javasolnék, ahol a fotón kívül, kéz, hang és szagmintát is kaphatunk, suhan át agyamon, új opcióként alsónacit meg napos zoknit portósan küldeni kéretik, sok felesleges időtöltéstől mentene ki.

Téli napsugarak hajamon enyhe vörös árnyba fordulnak, szemei szégyenlősen rajtam matatnak. Izgatott, közelségem erősen zavarba ejti, megtörve a csöndet én kérdezgetem. Rajta, meséljen életéről kicsit nekem. Miközben gondolatait fogalmazza, szemeim nyugodtan rátapadnak izmos lábait mustrálgatva. A konzervatív vastag kord gatyában, testrészei egyfolytában ügetnek beszéd közben, a fickót kissé túlmozgásosnak érzem.

Ragadva fétisemre, felváltva a combját majd a kezét nézegetem, jelleméről agyalom elméletem, mert Istenéről sokat beszél, ami persze zavar kicsit. Mégis tetszik, hogy szerény, viselkedésében semmi procc, divatos allűrnek nyomát nem látom, abszolút nem átlagos. Mindig az érdekes fazonok vonzottak nagyon. Az összhatás kissé abszurd, ősz haja szakállával olyan apostolos, pedig teste ruganyos és fiatalos. Elsőre elég egy óra, így elbúcsúzom.

Otthon a randit részletesen átgondolom. Orromban érzem a belőle áradó illatot, újra magam előtt látom ficergő lábait, amik ellenállhatatlan vágyat indukáltak bennem a simogatásra, amit gondolatban már többször végigjátszottam. Fejemben türelmetlen várakozás dobol, vajon jelentkezik-e?