Címkék
A gyűjtemény, Columbo csacsacsázik, Dipotatyo az asztalon, Egy munkásőr, Elfutok, Gurulnak a paradicsomok, Hallo itt Karel feleséget keres, Magas kék mérleg, Nem a Szabó család, Passzív rezisztencia, Poros verda poros cipő, Társkereső randibuli, Végig eszem a pultot
Boltban paradicsomokat válogatok. Lecsó lesz,imádom csípősen, hosszú lével és szalonnával…este kenyér nélkül falom a vajdlingból.
Csörög a telefonom. Ismeretlen szám. Kihúzom magam, hajam igazgatom, tessék…csókolom, Karel Gödöllőről, nem zavarok? Zacskót levágva, paradicsomok gurulnak, bájolgok az újabb jelentkezőnek. Kedves Karel, dehogy zavarsz, hallgatlak… búgom a telefonba. Lovagom hadarja: ötven éves, száznyolcvankét centiméter, barna haj, kék szem. Mérnök. Leszázalékolt vállalkozó. A kezek megállnak szedegetés közben, érzem többiek a boltban sztorimra figyelnek,nem, ez nem a Szabó család, pillogva lépek a bolt elé, hogy röviden elmesélhessem életem történetét. Lezárva a bíztató bemutatkozást, fotót kérek emil címre, térek a lényegre.
Otthon a zenelejátszót csutkára csapva, üvöltő bossa novára kígyózva kavargatom a lecsósfazekat. Másnap a levelezőmből egy jóképű barna, kék szempár szemez velem. Magas is, kék is, pláne mérleg, az írás szerint az hozzám nagyon stimmel, eddig még sohasem mérlegeltem… Majd most, mert jön a nagy ő, régen elvált, két gyerek, persze rendes feleséget keres.
Nyélbe ütjük a találkozót,közeli városban szerdán délután ötkor… randevú napján csak szépítkezem, a legjobbat hozom ki magamból. Korábban érkezve a parkolóban várakozom az autó szélvédőjében megcsodálva tükörképem, igazítok a sminken.
Pontosan ötkor egy régi Opel parkol le kettővel mellettem. Valaha hófehér most szürke verda, ajtajából poros cipő, nejlon zokni kandikál. Szürke szövetnadrág, sötétkék ing, nyakában fekete bőrnyakkendő hevenyészve átalvetve. Alkatra jó, tartása szálfa, mivel lehet vajon leszázalékolva? Úgy látom, megvan mindene, a keze, lába…Munkásőr szerkója nyolcvanas évek disco filingjével keverve, nem jőn be, de sebaj, ez is egy állapot, majd Tesoval öltözködési tanácsot adunk.
Mint annak idején az öreg fószerek, kezében dipitáskáját himbálva közeledik felém. Gyerekkorom szomszédja, Kenguru hordta uzsonnáját hasonlóval a gyárba. Nézem ungarische Columbomat, szakadt verda, poros cipő, az ilyen retro fazonokra bukom, én meg talpig sminkben ondoláltan majomkodom.
Bemutatkozunk. Karel nem hezitál, rögtön meséjébe vág. Tulajdonképpen nyugdíjas, és nem kellene, de dolgozik, van favágó üzeme.
Most menj haza, súgja az angyal, leintem, és már ballagunk a belváros fele. Maradok, remek hallgatóság vagyok, hagyom Karelt, hadd bontakozzon.Beülünk egy kávéra a közeli cukrászdába. Randevúról, randevúra járva próbálja megtalálni az új nejét,de siker kevés. Sok hölggyel találkoztál? Szólalok meg.
Karel rezzenéstelen arcán érzelemnek nyoma sincsen. Mondja tovább könyvelősen, szépen összeszedetten. Lujziról, Annáról, Maráról, Veráról meg Erzsiről regél. Az első ötöt még érdeklődve hallgatom, végre egy érdekes fazon. Hatodiknál fészkelődöm, izzadok, a nyolcadiknál…Passziv rezisztenciába esve, teljes apátiában a szemközti pultot lesve a sütemények színe formája köti le figyelmem. Ennem kellene egyet, majd gondolatban az egész pultot végig eszem, hogy lenyomjam a stresszet. Figyelem a pultos lányt, miként nyomja a tejszínhabot a fagylaltkehelyre, ujja beleér a pohárba, megnyalja véletlen.
Columbo mesél tovább, csoportba táncolni jár. Társkereső randibulikon, a kopott bérház kimustrált bisztrójában piros fények cikáznak, ahol harminc púderba kent közepkorú nő rúzsos szájjal csücsörítve kóstál öt kóborló kandúrt. Függöny fel, magam elé képzelem Columbot, ahogy a parkett közepén, öt vágytól burrogó, részeg macskával vadul csacsacsázik.
Nevetve nézem, ahogy rezzenéstelen hadarja tovább. Ühüm, tényleg, nahát, még ilyet, nem hiszem el?! Mondogatom ásítozva.
Akkor hirtelen koppanás ébreszt fel, kezeit lendítve, gyors mozdulattal a dipitáskát az asztalra dobja. Szemeit villogtatva kérdezi, nem hiszed? Itt van mind, akivel találkoztam. Katt, nyilik a dipotatyó, benne a halom női fotó. Akarod látni? Itt van mind, és akkurátusan rakosgatja szét lapjait az asztalon.
Sietve felpattanok, mennem kell, búcsúzom, rohamléptekkel futok kocsimhoz. Még egy párszor visszafordulok, követ-e?