Címkék
A női budoárban, Félkarú rabló játék, Megint az égieknél kuncsorgok, Mi lehet az almafák alatt?, Sárga prizma
Mi lehet az almafák alatt?
A következő napok kétségekkel telnek. Elhangzott? Pontosan mit mondott, hogyan mondta, inkább a hangsúlyra emlékszem? Mit hallottam? Félreértettem?! Ilyen vad dolog nem történhet meg, pont velem? Zakatol a fejem. Romantikus esti smsek. Az illat, a számomra vonzó lábaktól hogyan juthattunk az ásáshoz? Az almafák alatt? Teso szerint az engedetlenek biztosan ott vannak. Apostol három nap múlva hív, nyílt lapokkal játszom, a vádakra csak nevet, bizonygatja, hogy a kikötözéssel is hülyeskedett. Furcsa érzés, vágyom is meg nem is, magam elé képzelem, de már nem olyan vonzó, a kapuja előtti megérzés sem véletlen, bizalom volt, elfogyott.
A női budoárban
Tesonál a csodás ruhák között a szalon kuncsaftjaival tárgyaljuk szerelmi kalandomat. A lányok kiváncsian hallgatják történetem, végre valami izgalmas is történik a közelükben. A tapasztalt feleségek, vajon mit lépnének? Örök kérdést teszem fel: Ti, mit tennétek helyemben? Legyintenek, nevetve, szóba sem álltak volna vele, a társkereső egy izgalmas játéknak tünik, annak, aki még nem próbálta. Én sem képzeltem, hogy pont ilyen fickóba futok majd bele!
Sárga prizma
Hazafelé sétálok, amikor egy fekete fehér városi plakát előtt megállok. Nyolvanas évek hangulata a fotón, érzem a nyári utcák napsütötte porszagát, a nyugalmat, ami egy lapos hétköznapot körülvett. Az embereket, mindent úgy látok, mintha egy barna üvegdarabon keresztül folynának át a meseszerű képek. Andris fotói közt volt ilyen. Hangok, nevetés, Tomi kutya morgó vakkanásai, ahogy az öregasszony a pléhbögréjéből a reggeli maradék tejet és a zsíros tej bőrmaradványait a macskák tányérjába kapargatta. A kutya falánkan vetette rá magát a maradékra.
Akkor nem gondolkodtam. Vágyak, tervek, több ezer nap van, megszámlálhatatlan lehetőség, az időnek jelentősége sincs. A sárga kép elfolyik, bármi lehetséges. Erölködés nélkül. Petitől kaptam tinikoromban a könyvet, Ajar: Előttem az élet, a kis Momo mondja:
-boldogtalanságomban el akartam menni valahová messzi-messzi, ahol nem vagyok ott.
Meg kell zabálni a kiskölyköt, ahogy ilyesmiket mond.
Egy valami jó volt benne: vágyakozni, a lassan alakuló dolgok felkorbácsolták az érzékeket. A napokkal egyre közelebb kerülni, mindig kicsit többet kapni, aztán majdnem megérinteni.
Megint az égieknél kuncsorgok
Társkeresés olyan, mint a félkarú rabló játék. Lesznek kisebb-nagyobb nyeremények, veszteségek is…de vegyük tudomásul a csilingelő jackpot csak igen keveseknek jön be…mondta Farkasmedvekoma.
Pár hónapra visszavonulót fújok, törlöm a reglapomat. A napok gyorsan telnek, a madarak már tavaszt csiripelnek, amikor újabb játékba kezdek, és persze megint az égieknél kuncsorgok, hogy dobják utamba a következő jelöltet!