Címkék
A komoly szándék, A néni nem érti de örül nagyon, A virágért nem adok szívet cserébe, A virágcsokor, Felveszem varázsszemüvegem, Hatalmas ölébe képzelem magam, Lóbálom a lábam, Szegény gerberák
Autószerelő, sok éve elvált, lányával nagy házban élnek a környéken. Tisztelettel, kedvesen, szűkszavúan dörmögi egy medve a telefonba.
A bemutatkozás rövid, tömör, semmi cifraság, semmi fölös cafrang. Határozott fickó, érzem, kedve és ideje sincs levelezni, ő a tettek embere. Találkozzunk mihamarabb, zárjuk rövidre ismeretségünket, javasolja.
Nem érzek vágyat, hogy lássam, mégis igent mondok, mert talán, meg hátha, majd megjön a varázslat. Lehelet smink felken, hajat mos, sportos farmerban, utolsó pillanatban biciklivel karikázom időpontra a faluba.
Duna-parti nagy parkolóban vár rám, mackós szemüveges, erősen kopaszodó Bélám. Szépen, illemtudóan felöltözködve, vasalt nadrág, fehér ing, kardigán, kezében sárga, piros, narancs színű gerberákból csokrot nyújt át.
Ó, hát köszönöm, mennyire figyelmes, a színek a kerek formák némiképp lágyítják szögletes, szigorú arcát. Nézegetem a gerberákat, meg a férfit, komoly szándekai vannak, tuti.
A várral szembeni padra telepszünk, kezemben csokromat szorongatva meghatódva, zavaromban gyermekként játszva lábamat lóbálom a pad alatt, közben nagyokat hallgatok.
Udvarlóm szemei az üveg mögül figyelnek. Őszinte nem teketóriáz, belevág, nézzük a tényeket: nagy ház, sok munka, oda társ kell, asszony életébe, pont. Nem bírja az egyedüllétet, kell a házhoz, ki majd melegséggel várja otthon. Örülnöm kellene, nem megy, hirtelen ötlettel felveszem játékszemüvegem, így nézve szögletes medvémet, a hatalmas dolgos kezeket. Kalandozva az érzékek vad birodalmában, elgondolom, az erőteljes kéz vajon mit ígér? Biztonságot? Védelmet? Tovább játszom, erősen koncentrálva, beleálmodom magam hatalmas ölébe, őrült szenvedéllyel csókolozva, de nem megy.
Szép csokor ide, komoly szándék oda, mégsem érzem, hogy bújnék. Kell valami aprócska, kis semmi borzongás, kicsi kaján ördög, ki lendítené kezem, hogy felé mozduljak és megérintsem. Kellene rossz manó huncutsága, egy tökéletlen mondat, egy sokat ígérő tüzes pillantás, egy vibráló mozzanat. Nem, itt a semmi van.
Szépen köszönöm a virágot, érzem nem érdemlem, mert nem adhatom szívem cserébe. Vissza adnám, nincs hozzá merszem. Varázslat huss, nem volt és nem lesz.
Hazafelé biciklizve, csokrom a templomból kilépő idős néninek adom. Szegény gerberák, a néni nem érti, de örül nagyon…